Miért eszünk úgy, ahogy?

2022.06.23

Az emberiség zöme az elmúlt több tízezer évben éhezett. Korról-korra ccsak néhány kiválasztottnak adatott meg a lehetőség, hogy rendszeresen elegendő és tápláló élelemhez jusson.  

Az össznépesség nagy többséget alkotó emberek elé azonban ritkán és rendszertelenül került kielégítő mennyiségű és minőségű élelmiszer és azért is rengeteget kellett küzdeni, mozogni, fizikailag megterhelő tevékenységeket végezni.További elemzések nélkül most elégedjünk meg annyival, ami számunkra kulcsfontosságú, hogy évezredeken át az evolúció, a túlélés kényszere, arra késztette az emberi szervezetet, hogy a bevitt energiát minél hatékonyabban raktározza a rosszabb időkre. Azaz, ha van étel, akkor abból egyen minél többet, és amit nem tud azonnal hasznosítani, azt tárolja zsír formájában azért, hogy legyen tartaléka azokra az időszakokra, amikor a következő falatokért küzd, hogy el tudjon menekülni a vadak elől vagy űzhesse őket, illetőleg tudjon a földeken vagy a gyárakban robotolni, és hogy egyáltalán fenn tudja tartani az
életfolyamatait. Következtetés: a test üzemanyagául szolgáló energia zsír formájában való raktározásának képessége életmentő és az élethez kellő tulajdonság. A genetikai parancs legtöbbünknél tehát: zabáld és tartalékold! Ma a kalória mínusszal senyvedő élet sokunknak távolinak tűnhet, pedig a kalóriák ilyen nagymérvű és koncentrált formájú elérése csak az
elmúlt néhány évtizedben lehetséges. De az emberi szervezet képtelen ilyen gyorsan követni az utóbbi dekádok változásait és elfelejteni az elmúlt évezredek evolúciós tapasztalatait. A genetikai parancs továbbra is ugyanaz: zabáld és tartalékold! Csak éppen manapság nem azokkal a gondokkal küzdünk, mint a megelőző időszakokban. Mostanság sokkal többen küszködnek a túlzott táplálékbevitel okozta problémák miatt, mintsem az éhezéstől.Az Őskorban, az Ókorban, a Középkorban és az Újkor legnagyobb részében nem volt arra lehetőség, hogy az ember beugorjon a bevásárló központba, ott válasszon az éttermek kínálatából szinte bármit, de mindenesetre igen laktató és kalóriadús ételeket is akár. Majd bevásárláskor chipset, cukros üdítőt, finomított lisztet, cukrozott mogyoróvajat, tejet, kenyeret és egyebeket vásárolhasson és nyugodt szívvel el is fogyaszthassa, hiszen vélhetően a következő napokban, hetekben is nyitva lesz a bolt és lesznek megvásárolható termékek.


Ellenben említett korokban az emberiség nagy többsége meglehetősen sokat mozgott. A mi időnkben igen ritkán megyünk a kútra vízért, és ha mennénk azt is igyekeznénk közlekedési eszközökkel megoldani. Modern korunkban megnőtt és egyre nő azok száma, akik mozgásszegény vagy szinte mozgásmentes életmód mellett jutnak annyi táplálékhoz, amihez őseink a kifejezetten aktív életmódjuk mellett sem fértek hozzá. Ráadásul az élelmiszerek nagy része feldolgozott formában kerül hozzánk ezzel könnyítve a felszívódásukat, ami akár jó is lehetne, de mégsem az, mert túl sokat, túl gyakran és rosszkor fogyasztunk belőlük. Mindezekből kikövetkeztethető, hogy említett alapvető, evolúció szabta parancsok - az ételek gyűjtögetése, a nagy zabálások és maga a hízásra való hajlam - részben az elmúlt korokból ránk szabadult öröklődéssel magyarázhatók. De csak részben. És a magyarázható részt is felül kell írnunk a saját érdekünkben. Ehhez segítségre van szükségünk. Lelkire és szakmaira egyaránt. Mert gondolhatjuk, hogy nem mi tehetünk arról, hogy feneketlen étvágyunk van és hogy "a levegőtől is hízunk", de mindamellett, hogy ez csak részben igaz az is tény, hogy csak mi magunk tehetünk ellene. Azt is mondhatjuk, hogy különböző betegségek és hajlamok miatt váltunk túlsúlyossá, de az esetek döntő hányadában ez pont fordítva van. Azért alakulnak ki bizonyos betegségeink, érzékenységeink, intoleranciáink, mert rosszul táplálkozunk, és alig mozgunk. De mit lehet tenni? Hogyan küzdd meg győzedelmesen a magad harcát? Én a táplálkozás és a mozgás egészséges összhangjára, egyensúlyára törekszem. Mindannyian vonzóbbá, sikeresebbé, magabiztosabbá, tettre készebbé, életerősebbé szeretnénk válni. Tudom, hogy a szépség és az energia benned is ott rejlik, csak elő kell csalogatnunk. Én nem csak csalogatok, hanem megmondom, hogy mit kell tenned.Tudom, hogy már az is nagy lépés, hogy rászántad magad; változtatsz az eddigi életmódodon és szakmai segítséggel haladsz a célod felé. Ez már önmagában fél siker. Ám fontosnak tartom megemlíteni, hogy az életmódváltáshoz nem elegendő dönteni és elkezdeni, hanem folytatni is kell. Hiszen ezért fogalmazunk így: egészséges életmódot folytat, mert folyamatában, hosszú távon, jó esetben életén át teszi. Mert a legnehezebb része a következetesség, az állhatatosság, az önmagunkkal való szembenézés és a jobbító kritika elfogadása. Azt remélem, együtt képesek leszünk rá!


Ezeknél fogva nem gondolkodunk abban, hogy egy alapvetően vagy részleteiben helytelen életvitelt egyik napról a másikra át kell és át lehet programozni az emberben, benned, bennünk. Abban hiszek, hogy egy lépésről-lépésre haladó folyamat, amelyben érvényesül a fokozatosság elve és van sajátos ciklusa. Kiszámítható, tanulható dolog, melyre előbb-utóbb rááll az agyad a lelked, kialakulnak a saját szokásaid és élhetővé válik számodra az új életmód, úgy, hogy mindeközben az táplálkozás élvezete szerves része maradhat mindennapjaidnak. Ezt a tudást persze nem egyetlen étrendből fogod megszerezni, de remélhetőleg folyamatosan fogunk együtt dolgozni, így az átadható tudásanyag, ezzel az ismereteid is folyamatosan bővülni
fognak és ezek által egyre közelebb kerülsz álmaid megvalósításához.

Nem ígérek csodát, pedig hiszek benne!